2016. november 29., kedd

Miért és hogyan lettünk kerámiaműhely?

Családunk 10 éve a fővárosból költözött egy Fejér megyei aprócska faluba, s egy minden komfort nélküli parasztház felújításába fogtunk. Szerettünk volna minél több dolgot mi magunk megcsinálni, hogy a régi ház szelleméből és formájából minél több megmaradjon.  Persze így lassan haladnak a dolgok... 
Mégis nagyon sok többletet ad olyan otthonban élni, ahol a falat saját kezünkkel simogattuk simára (sárral tapasztva). Ahol minden bútor mesélni tud, mert látta  nagyszüleink fiatalságát. Vagy hálásan pislog ránk, amiért egy lomtalanításos kupac tetejéről befogadtuk. 

A konyhapult fölötti csempézést nagyon sokáig halogattuk, mert nem találtunk olyat, amivel ne kellett volna kompromisszumot kötnünk. Nem akartunk túl rusztikusat - mert parasztházban élünk ugyan, de mégiscsak városi emberek vagyunk. Szeretjük a színes dolgokat, a barokkos szabálytalanságot.

Krisztián és Miki kályhacsempéket gyártottak akkoriban. Krisztián nagyon szép egyedi darabokat tervezett, amelyek beépítésével a hagyományos formájú fűtőeszközök is egyedivé váltak. Én pedig ezt látva vérszemet kaptam - ha már saját kerámiaműhely van a kezünk ügyében, csináljunk magunknak falicsempét pont olyat, amilyet szeretnénk! Így történt, hogy nekifogtunk. Már a kemencéből kivéve láttuk, hogy pont ez az, amire vágytunk. Aztán amikor felkerült  a falra, annyi dicséretet és biztatást kaptunk vendégeinktől, hogy azt kellett gondoljuk, esetleg más is szeretne ilyen burkolattal szemezni mosogatás közben. 

Hozzáfogtunk a csempegyártáshoz, s azóta csak jönnek és jönnek az újabb ötletek, hogy mi  készüljön még kerámiából. Szépen sorban be is mutatom majd, hogy mi minden van még a tarsolyunkban :)


a mi konyhánk