RÓLUNK

Üdvözöllek Kedves Olvasó!

Beke Ildikó vagyok, ennek a blognak a szerkesztője, illetve családi vállalkozásunk motorja.
A Szépia Kerámiaműhelyben hárman dolgozunk, az én álmaim megvalósulását segíti férjem, Máthé Krisztián, aki szobrász és mozaikművész, valamint testvérem Beke Miklós (http://keramik.hu/).

Életünkben és otthonunkban kiemelt helyet foglal el a tárgykultúra. Afféle szépségkereső, érték-átmentő, -gyűjtögető emberek volnánk, ízlés és értékrend tekintetében régimódiak, - ezért választottuk műhelyünk számára a SZÉPIA nevet. Fontos nekünk, hogy lélekkel teli tárgyak vegyenek körül minket. A kézműves és művészi alkotások ilyenek.

Műhelyünkben összegyűlik a népi fazekas- és a szobrászművészi készség és tapasztalat, valamint a kísérletezőszellem. Mindezt fűszerezi a női otthonteremtő igény, harmóniakeresés, játékosság.

Miért pont kerámia?
Az agyag - a teremtés ősanyagaként - talán a legalkalmasabb arra, hogy lélekkel megtölthető legyen, hiszen konkrétan ujjaink nyomát viseli és viszi tovább. A kerámiatárgyak kezeink között formálódnak, s mindeközben beléjük gyúrjuk azt a sok gondolatot, hangulatot, érzést, zenét, ami átjár minket.
Elképzeljük, hogyan fog mutatni abban a környezetben, ahová kerül. Miként fog belesimulni egy antik tárgyakkal megtöltött enteriőrbe, egy rusztikus vidéki otthonba, vagy hogyan fog felkiáltójelként kontrasztot árasztani egy minimáldizájnt kedvelő élettérben.

Rád gondolunk, aki az otthonodba fogadod majd, s melegséggel tölti el szívedet, akárhányszor ránézel a műhelyünkből származó, cukormázasan csillogó vagy bensőséges, matt fénnyel ékeskedő csecsebecsére.

Termékeink számára azért választottuk az ENTERIŐR-ÉKSZER megnevezést, mert célunk olyan kerámia dísztárgyak készítése, amelyekkel bárki különlegessé és egyedivé varázsolhatja otthonát – pont úgy, mint ékszerekkel a leghétköznapibb öltözetét.

Reméljük, szeretni fogjátok Őket!

Ildi, Krisztián és Miki




Miért és hogyan lettünk kerámiaműhely?

Családunk 10 éve a fővárosból költözött egy Fejér megyei aprócska faluba, s egy minden komfort nélküli parasztház felújításába fogtunk. Szerettünk volna minél több dolgot mi magunk megcsinálni, hogy a régi ház szelleméből és formájából minél több megmaradjon.  Persze így lassan haladnak a dolgok... 
Mégis nagyon sok többletet ad olyan otthonban élni, ahol a falat saját kezünkkel simogattuk simára (sárral tapasztva). Ahol minden bútor mesélni tud, mert látta  nagyszüleink fiatalságát. Vagy hálásan pislog ránk, amiért egy lomtalanításos kupac tetejéről befogadtuk. 

A konyhapult fölötti csempézést nagyon sokáig halogattuk, mert nem találtunk olyat, amivel ne kellett volna kompromisszumot kötnünk. Nem akartunk túl rusztikusat - mert parasztházban élünk ugyan, de mégiscsak városi emberek vagyunk. Szeretjük a színes dolgokat, a barokkos szabálytalanságot.

Krisztián és Miki kályhacsempéket gyártottak akkoriban. Krisztián nagyon szép egyedi darabokat tervezett, amelyek beépítésével a hagyományos formájú fűtőeszközök is egyedivé váltak. Én pedig ezt látva vérszemet kaptam - ha már saját kerámiaműhely van a kezünk ügyében, csináljunk magunknak falicsempét pont olyat, amilyet szeretnénk! Így történt, hogy nekifogtunk. Már a kemencéből kivéve láttuk, hogy pont ez az, amire vágytunk. Aztán amikor felkerült  a falra, annyi dicséretet és biztatást kaptunk vendégeinktől, hogy azt kellett gondoljuk, esetleg más is szeretne ilyen burkolattal szemezni mosogatás közben. 

Hozzáfogtunk a csempegyártáshoz, s azóta csak jönnek és jönnek az újabb ötletek, hogy mi  készüljön még kerámiából. Szépen sorban be is mutatom majd, hogy mi minden van még a tarsolyunkban :)


a mi konyhánk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése